Kalács. A legjobbak legjobbika.

Mama sütési kvalitásairól már sokat írtam itt a blogon, egy régi-új gyöngyszem a kalács.  Az utóbbi 1-2 évben valahogy megfeledkezett róla, de szilveszterkor olyan jól sikerült példányt állítottunk elő közösen, hogy azóta töretlen lelkesedéssel süti.

Kalács egyszerűen, nem töltve, nem cicomázva, csak úgy önnön valójában. Igazából ez a kalács az oka, hogy hadilábon állok a pékséges kalácsokkal, mert egyik sem érhet a közelébe. Nagyon letisztult, mégis ízletes és az átlagosnál kicsit sűrűbb a tésztája. És jelentem, én is tudok már ilyet sütni.

Továbbra is merészen állítom, hogy a kelt tészta minősége nem az élesztőn vagy a kovászon múlik elsősorban, persze az is nagyon fontos, hanem a tészta kidolgozottságán. A kalácsdagasztásnak egyébként nincs különösebb technikája, mama szerint a lényeg, hogy “hogy mindig mozgassuk a tésztát.” Kész élmény látni és tapintani, hogy néhány hozzávalóból percek alatt gyönyörű, ruganyos tészta lesz és ez csakis a két kezünk munkájának eredménye. Nem mellesleg a jól kidolgozott tészta 1 órás pihenője alatt akár háromszorosára is megkel. Nem egy pihentető elfoglaltság a dagasztás, az biztos, meg kell dolgozni keményen, közben megállni se nagyon tanácsos, de nem nagy ördöngösség, bárki bátran megpróbálhatja, lényeg hogy ne ijedjünk meg attól, hogy már fél órája dagasztunk vagy, hogy a légzésszámunk egy 5 km-es intenzív futás utáni szintet csapdossa. A végeredmény egészen magával ragadó tud lenni.

Na és a házi tej, az se árt bele.

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt

50 dkg rétes liszt

2,5 dkg élesztő

5 evőkanál kristálycukor

1 kávéskanál só

7 dkg vaj

6 dl tej

A kétféle lisztet és a kávéskanálnyi sót egy nagy tálban összekevertem. A szobahőmérsékletű vajat kisebb darabokra vágtam és összemorzsoltam a liszttel. Az élesztőt 2 dl langyos tejben 10 perc alatt felfuttattam, majd feloldottam benne a cukrot. A vaj és a liszt keverékének közepébe mélyedést vájtam és ebbe öntöttem a cukros tejet és a folyadékot a liszttel elkeverve dagasztani kezdtem a tésztát.

A maradék langyos tejet fokozatosan adagoltam hozzá, mindig annyit, amennyit a tészta kívánt. Nem célszerű az egészet egyszerre beleönteni, mert csak nyúlóssá válik a felszíne. Ha apránként adagoljuk hozzá a tejet, sokkal könnyebb beledolgozni.

A tészta kidolgozottságát úgy a legegyszerűbb ellenőrizni, hogy kicsit megvágjuk késsel a masszát és belenézünk a közepébe. Ha szép hólyagos a belseje, akkor már jó.

Az elkészült tésztát meleg helyen, letakarva hagytam 1 órát kelni.

Aztán 4 nagyjából egyforma nagyságú részre vágtam a tésztát és valami hosszúkás, négyszögletes formára emlékeztető alakzatot igyekeztem kihozni belőle (a kép megtévesztő, itt nem egy kalács készül, hanem kettő).

Mehet rá mazsola is.

Minden darabot meg is csavarintottam.

Aztán két-két rudat összefontam. A négyből így lett kettő.

Majd a két rudat is egybefontam. Voilá. Kalács.

Egy hosszú négyszögletes sütőformába raktam, hagytam még egy fél órát kelni, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem, míg a teteje szép aranybarna nem lett.


A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: