Az a bizonyos Márton-napi liba

Szóval az volt, hogy nem pontosan Márton-napkor készült a liba, és ezzel kezdetét is veszi a konfitált liba története.

Már korábban eldöntöttem, hogy nekem konfitált liba KELL, mégpedig saját készítésű. Kicsit tartottam a sokórás művelettől, viszont Horásztól azt a tanácsot kaptam, hogy ez egy remek vendégváró étel, tekintve, hogy már előző nap el kell/lehet készíteni, majd ki kell hűteni, és saját zsírjában eltenni a szárnyas jószágot. Lássuk be, ez azért praktikus dolog, figyelembe véve, hogy hosszú órákat kell pötyögtetni a zsírban a libát. Segítségül szolgált még Lorien leírása is. Köszi fiúk!

Azt azért el kell ismerni, hogy a konfitálásnak van a hűtőszekrény előtti hőskorból származó megfelelője, csak azt a „zsírjárasütés” vagy a „zsírbaneltevés” kevésbé cicomás névvel illették. Ha nem is teljesen ugyanaz, de nagyon hasonló. Mama még néhány évvel ezelőtt is készített zsírjára sütött kolbászt abból a disznóvágás utáni friss kolbászból, ami nem ment a füstre. Először megsütötte a kolbászt, aztán szépen elrendezgette egy lábasban, felöltötte olvasztott disznózsírral, és ez ilyen formában hónapokig elállt. Amikor valaki kolbászt óhajtott, csak kivett párat a zsírból, serpenyőben vagy tepsiben pár perc alatt újrasütötte, mintegy felmelegítette és kész.

Visszatérve a libára: céldátumnak a vasárnapot választottam. Persze a Márton nap az péntekre esett. Baljós tudatalattim már szinte előre jelezte a veszélyt: nem fogsz libát kapni szombat délelőtt, mert pénteken megvették az összeset (muhaha). Majdnem így is lett. A Vásárcsarnok-béli szombat reggeli bevásárlás viselhetné a Hajsza a liba után műhelycímet is. Végül sikerült beszereznem némi libaalkatrészt (combot és mellet), bevettem magam a konyhába és nekikezdtem a műveletnek.

4 libacomb

1 libamell

1 kg libazsír

bors

rozmaring

libasült fűszerkeverék (az egyszerűség kedvéért) én a Fűszerésznél vettem a Vásárcsarnokban, de  itt le van írva, hogy miket tartalmaz, tehát könnyen helyettesíthető

6 gerezd fokhagyma

 

A libacombot és –mellet megtisztítottam, megmostam, papírtörlővel megtörölgettem, majd bedörzsöltem frissen őrölt borssal, sóval, apróra vágott friss rozmaringgal és libasült fűszerkeverékkel (amiben egyébként van tengeri só, paprika, feketebors, majoranna, rozmaring, zeller, kömény, curry, fokhagyma), majd betettem a hűtőbe úgy 3-4 órára. Egy egész éjszakára jobb lett volna, de annyi időm nem volt.

A fokhagymát megtisztítottam, egy kés lapjával szétnyomtam és egy nagy fedeles öntöttvas lábas aljára dobáltam. Aztán elrendeztem a lábasban a húst úgy, hogy minél kevesebb hely maradjon köztük. Az egészet felöntöttem annyi olvasztott, de nem túl meleg libazsírral, hogy teljesen elfedje a húst, a biztonság kedvéért tettem még bele két rozmaringágat, lefedtem aztán 80-90°C-ra  előmelegített sütőbe toltam és 4-4,5 órán keresztül hagytam sülni.

4 óra elteltével kivettem a sütőből, hagytam szobahőmérsékeltűre hűlni, majd egy tányérra szedtem a húst. Egy másik edénybe öntöttem egy keveset a libazsírból, amiben a hús sült. Ezt egy negyed órára hűtőbe tettem, hogy megdermedjen, aztán ráfektettem a húsokat, amire pedig ráöntöttem a szobahőmérsékletűre hűlt libazsírt. Az egészet későbbi felhasználásig hűtőbe tettem. (A zsír szépen megdermed a hűtőben és a hús ki sem látszik belőle.)

Másnap kiszedtem a zsírból annyi húst, amennyit fel akartam használni (jelen esetben én az összeset), egy kanállal lekapargattam róla a zsírt, egy tepsibe tettem és 220°C-on 15 percig sütöttem. Így kellőképpen átmelegedett és a bőre is megpirult. Az így készített hús tényleg nagyon omlós és nagyon finom lett, egyáltalán nem száradt ki, lédús és intenzív ízű maradt. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla, de komolyan.

Ha nem akarjuk az összes húst egyszerre felhasználni, akkor hűtőben tényleg sokáig eláll a saját zsírjában és gyakorlatilag 15 perc alatt bármikor friss, sistergő, illatozó sült libát varázsolhatunk belőle.

És, hogy miért olyan nagy dolog a Márton-nap? Ezt is megtudtam tegnap: mert ez jelzi a mezőgazdasági munkák végét, amit régen nagy lakomával ünnepeltek. Meg is kérdeztem apukámat, hogy ő végzett-e már nevezett mezőgazdasági munkákkal (egyébként minden nap beszélünk, ennek ellenére nem mindig tudok pontosan lépést tartani az otthoni dolgok állásával). Igen, befejezett mindent. Akkor jó. Mégiscsak jókor van az a Márton-nap.


A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: