Anyukám gyümölcslevese

Évekkel ezelőtt volt. Nem is igazán tudom, hogy mikor és hogyan történt anyukámmal ez a leves, csak azt tudom, hogy buzgón készíti és sokszor, 20 perc alatt kész van, és egyszerűen nem tudjuk megunni azóta sem.

A célszemélyről elöljáróban tudni érdemes, hogy nem fél használni a tejszínt. Az „if you afraid of butter, use cream” felszólításnak így ismeretlenül is eleget tesz.  Van, hogy egy tejszínes levest másfél liternyi tejszínnel turbóz fel. Bár tény, hogy házi tejszínt használ, ami azért nem habtejszín sűrűségű, de azért ez így is bőven édes élet besorolás.

Hihetetlenül egyszerűen össze lehet dobni, és igazából fagyasztott gyümölcsből is majdnem ugyanolyan jót lehet főzni. A meggy és a szeder például nagyon jól viseli a fagyasztást, a cseresznye már kevésbé. Meggyszezonban valahogy mindig eszméletlen mennyiségű meggy kerül hozzánk valamilyen megmagyarázhatatlan logisztikai rejtélyek nyomán, aminek a friss elfogyasztása teljességgel esélytelen, így le szoktuk fagyasztani, mintegy vésztartalékként, hogy jó hosszú időre bebiztosítsuk magunkat gyümölcslevesből.

Még egy sarkalatos infó: ha van hozzá meleg, ropogós kenyér, hát akkor annál finomabbat már elképzelni sem tudnék.

 

Hozzávalók kb. 6-8 tányér leveshez:

50 dkg meggy

25 dkg cseresznye

20 dkg szeder

cukor ízlés szerint

csipetnyi só

1 rúd fahéj

6 szem szegfűszeg

4 szem kardamom

fél citrom

fél liter tejszín

1 csomag pudingpor (vaníliás vagy epres)

mazsola

A meggyet és a cseresznyét kimagvaltam, egy edénybe tettem, felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje, hozzáadtam a fahéjat, a kardamomot, a szegfűszeget, a felkarikázott citromot, a csipetnyi sót és a cukrot. A cukor mennyiségét elég nehéz meghatározni, mert függ attól, hogy mennyire édes vagy savanykás a cseresznye és a meggy. Szóval a cukoradagot a legjobb ott helyben a fazék fölött kóstolás közben eldönteni. Amikor ők így mind együtt voltak forrásig főztem és utána hagytam még 10 percig gyöngyözni, hogy a lé átvegye a fűszerek ízét. Közben a pudingport feloldottam a tejszínben, majd folyamatos keverés mellett a leveshez öntöttem, felforraltam, aztán egyből le is vettem a lángról.

A mazsola és a szeder se marad ki: ezeket a már elkészült levesbe szórtam.

Akkor a legfinomabb, ha jól kihűlt. Ezért is jó, hogy 20 perc a szintidő az elkészítésben, mert meg lehet főzni reggel és délre pont jó lesz a hőfoka.

A fűszereket éppen ki is halászhatjuk a levesből, de mi nem szoktuk.


A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: