Terasz, grill, hamburger

Még jó múltkorában a Vásárcsarnokban kóboroltam, amikor nagy nehézségek árán megtaláltam Gál József hentes pultját. Nem volt egyszerű, bár feltűnhetett volna, hogy nála van a legnagyobb sor. (egyébént: Vásárcsarnokba a Fővám tér felől a főbejáraton be, a széles középső folyosón végig, a legvégén jobbkanyar, hentespulttal szembefordul, hátunk mögött pénzváltó, előttünk a keresett hentes, felirat: Roberto Hús. Most jött a hír, hogy átköltöztek az alagsorba a Match mellé.) Mellesleg itt összefutottam Horásszal, aki lelkesen ajánlotta az itt kapható hambugerpogácsát, amit akkor nem vettem meg, mert más volt betervezve hétvégére, de észben tartottam, és pár hét múlva visszatértem, hogy egy hazautazós hétvége előtt bevásároljak belőle és süthessünk kinn a teraszon hamburgert grillen.

A vacsorát apukám szilvapálinkájával indítottuk, ami már rengeteg dicséretet kapott –  megérdemelten, de mind közül ez volt a csúcs: „Ennél csak egyszer ittam jobbat. A Pálinkafesztiválon az Év Szilvapálinkáját.” Hát jó. Ez talán még belefér.🙂 Nem vagyok valami nagy pálinka-ismerő, csak a jó társaság visz rá, hogy igyak, de megérzem a legminimálisabb hozzáadott aromát is. Egyszóval kényes vagyok rá, na. Az apukáé olyan, hogy érzik rajta a szilva íze, ellenben nincs szürreálisan friss gyümölcs illata, mint az sok esetben tapasztalható. (szerintem a pálinka ne illatozzon úgy, mint egy gyümölcsöstál; legyen felfedezhető benne a gyümölcs illata, na de azért ki hiszi azt el, hogy pl. egy barackpálinkának lehet tízszer olyan intenzív barackillata, mint a friss baracknak?) A muníció már jópár éve „érik”, ebből egy kis időt eltöltött gyümölcságyon is, és alkalomadtán mézet is kever bele a mester. Ezt kizárólag csak palackozás előtt.

Elnézést a kisebb intermezzoért, de ezt nem hagyhattam megemlítetlenül. A lényeg: csúszott rá a hamburger, amivel tulajdonképpen nem sok dolgunk adódott.

Kb. ennyi:

A készen vett hamburgerpogácsát, kicsit meggyúrtam, hogy jobban összeálljon, szép kerekre formáztam, ráraktam a grillre és G. lelkesen sütötte majd fél órán keresztül, amíg kívül barnára sült, de belül még lédús és omlós maradt. Amikor a hús már majdnem kész volt, a rácsra kerültek még a zsömlék is, hogy kapjanak némi színt és ropogást. A hagyma megpirításával nem bajlódtam, csak úgy nyers karikák formájában dobáltam a zsömlére, ahogy a paradicsomot és az uborkát is, meg odasuvasztottam még egy-egy szép salátalevelet is. Aki kért, kapott bele majonézt, magos mustárt, a ketchupot mindenki nagy megelégedésére házilag készített fűszeres sűrített paradicsommal helyettesítettük, de az igazi pluszt a Jack Daniel’s mézes barbecue szósz hozta.

Családi egyezményünk értelmében még a tél beállta előtt tartunk egy emlékfrissítést.

Az esti fény(hiány) meglátszik a képeken sajnos.😦


A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: