Azért, hogy R. apukája is tudjon ilyet készíteni. 🙂
.
Az egész úgy indult, hogy E. felhívott, hogy főzött pho-t és isteni lett. Úgy éreztem CSATLAKOZNOM KELL.
Kicsit utánaolvastam a témának és rengeteg oldalt találtam, amint épp ódákat zengenek róla (pl. itt, itt, itt, itt és itt). Ezen fellelkesülve kimentem a józsefvárosi piacra pho-t enni, illetve, hogy egészen pontos legyek, ketten ettünk egy közepes adag pho-t, és gyakorlatilag úgy éreztük magunkat G-vel, mint egy átlagos ebéd után – jóllakva. Komoly kihívás lehet a nagy adagot egy embernek legyűrni, ami konkrétan egy kisvájlingban érkezik. Ez a pho azért nem tartalmaz annyi herkentyűt, mint az a receptekben olvasható: volt benne tészta, hús meg újhagyma. Zöldfűszerekkel és lime-mal nem találkoztam, bár lehet, hogy csak rosszul választottunk büfét. Mindegy is, ennek ellenére nekem már az a pho is nagyon bejött.
Volt időszak, amikor a pho olyan volt nálunk, mint mamánál a húsleves: hetente egyszer főztem. Mostanság csak azért csappant meg a készítés gyakorisága, mert viszonylag nehezen veszem rá magam, hogy korán felkeljek és még munka előtt elzarándokoljak a kínai piacra vagy a Vásárcsarnokba thai bazsalikomért. A nagyobb szupermarketek (T., M., S.) sales-eseinek üzenem, hogy ha tartanának frisset, rendszeres vásárló lennék. Meg szerintem sokan mások is.
Szóval az első készítés előtt legalább 5 magyar és külföldi gasztroblogon olvastam el a pho-készítés módszereit / alternatíváit / buktatóit / titkait, stb. Arra kellett rájönnöm, hogy elég tágak a lehetőségeim az elkészítés módját illetően, néhol egészen meglepő dolgokat raknak bele (fahéj), és még meglepőbb, hogy tényleg jó vele. ***As is the case with most famous dishes, there are more ways than one to arrive at a good boeuf bourguignon pho. Köszönjük Julia, igazad van, mint mindig.***
A kutatóórák alatt tudtam meg pl. a Chili&Vanília közbenjárásával, hogy a pho valójában nem leves, hanem tészta, és a lé csak a tészta ízesítésére és melegen tartására szolgál, bár én a levét is nagyon szeretem. Illetve, hogy eredetileg marhahúsból készítették, és a szárnyasokból, elsősorban kacsából készült változat a francia gyarmatosítás alatt terjedt el, de ma már csirkéből is simán elkészítik, és egyáltalán nem számít a pho megcsúfolásának, sőt külön neve is van: Pho Ga.
A nagy rákészülés után ezt sikerült alkotnom. Alapjaiban a Chili&Vanília receptjét követi.
Hozzávalók kb. 4 adaghoz:
1,5 liter csirkealaplé
húslevesben főtt csirkemell
1 hagyma héjastól, félbevágva
5-6 cm friss gyömbér, hosszában félbevágva
20 dkg rizstészta
Hozzávalók a léhez:
1 evőkanál koriandermag
5 szem szegfűszeg
2 darab csillagánizs
1 teáskanál bors
fél rúd fahéj
2 evőkanál cukor
2 evőkanál halszósz
friss koriander szára
Fűszerek és egyéb ízesítők a tálaláshoz ízlés szerint:
szójacsíra (megtisztítva), friss korianderlevél, thai bazsalikom, lime, friss chili, hajszálvékonyra vágott lilahagyma és újhagyma (az újhagyma zöld szára, ha lehet még finomabb levesben, mint a fehér része), Hoisin szósz.
- A félbevágott hagymát és gyömbért egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és a sütő legfelső tepsitartó helyén (vagymineknevezikezt) 15 percig grilleztem és időnként megfordítottam. Ezalatt a hagyma külseje megfeketedett, a gyömbér pedig megpuhult. Majd a hagyma fekete héját lehúztam, a gyömbérét pedig egy késsel lekapartam, ez utóbbit nagyobb darabokra is vágtam.
- A csirkealapléhez hozzáadtam a hagymát, a gyömbért és az összes többi Hozzávalók a léhez szekció alatt található összetevőt. (just for the record: több recept szerint is úgy kapjuk a legjobb alaplevet, ha a felbontott csirkét a csirkemell kivételével tovább daraboljuk – csontostól, mert a csont belsejéből kifővő nedvektől sokkal teltebb ízű lesz a leves. Sőt az Ultimate South-Asian Cookbook szerint a jó alaplé arról ismerszik meg, hogy mennyi íz és aroma koncentrálódik benne anélkül, hogy a lé zavarossá válna.)
- Amikor minden szépen együtt volt, felforraltam a levest és még olyan 15-20 percig gyöngyöztettem, hogy a leves átvegye az illatát-ízét a fűszereknek.
- A rizstésztát úgy készítettem el, ahogy a csomagoláson szerepelt, némelyiknek elég, ha leöntjük forró vízzel, másokat pár percig főzni kell.
- Amikor elkészült lecsepegtettem, majd egy tányér aljára szedtem, pakoltam rá egy kevés lilahagymát, újhagymát, babcsírát, korianderlevelet, thai bazsalikomot majd felöntöttem az alaplével. A tetejére a véknyabb csíkokra vágott főtt csirkemell került.
- Tálaltam mellé még lime-ot, chilit, Hoisin szószt, még némi utánpótlást pluszban az összes már levesben lévő zöldekből, hogy mindenki saját ízlése szerint turbósíthassa velük a pho-t.
2011 11 17 at 00:30
sziia,melyik büéfnél etted a levest?:)
2011 11 17 at 00:31
*büfénél 😀
bocsi,rossz a billentyűzetem 🙂
2011 11 17 at 10:22
Szia! A főkapun kell bemenni (azaz a 3-as kapun). Onnan lehet egyébként felismerni, hogy ez az a kapu, hogy közvetlenül mellette jobb oldalt van egy “Lottózó” tábla.
A kaputól befelé egyenesen kell tovább menni kb. 30 métert és egyből a büféhez érünk. Lehet náluk mindenféle zöldségeket, gyümölcsöket, fagyasztott rákot, kínai szószokat, stb. vásárolni is. Vannak padok és hosszú asztalok, ahol le lehet ülni. Legutóbb már képek is voltak a pult felett az ételekről.
Remélem sikerült körülírnom a helyet. Neve szerintem nincs, vagy legalábbis nincs kiírva 😀
2011 11 17 at 19:59
és mennyire ízlett?:)
volt ott egy “felszolgáló” lány?:)
2011 11 18 at 09:13
Igen, hétvégénként (én akkor szoktam járni) általában van ott egy fiatal lány, a leves pedig finom, nagyon is, a marhás (pho bo) viszi a prímet.
2011 11 18 at 21:30
de jó 🙂 örülök neki,mert én vagyok az a lány 🙂
2011 11 20 at 21:05
Hát akkor jól elmagyaráztam mindent :):)
Örülök, hogy rátaláltál a blogra!
Szívesen veszem ám a kritikákat is, lehet, hogy te jobban tudod, hogy melyik ázsiai ételt hogyan kell jól, jobban elkészíteni 🙂