Candy, candy I can’t let you go*

Pénteken hosszas tervezés és szabadnapegyeztetés után (G. a városhatáron kívül dolgozik és napközbeni bejövetele szinte lehetetlen, de nagyon rendes volt, mert ő ilyen, és kivett egy nap szabadságot csak ezért, szóval) a Laci! Konyha!-ban ebédeltünk. Teljesen rá voltam állva a témára már napok hetek óta, egészen pontosan onnan datálódik a lelkesedés, amikor megtaláltam ezt a cikket, amiből kiderült, hogy Laci apukája ugyanaz, mint aki a Mák bisztróé, ahol eddig még csak egyszer sikerült járnom (fentebb nevezett G betűs egyén dolgozási szokásai folytán), de azóta hetente legalább kétszer megemlítem, hogy mikor megyünk már megint.

Na, de vissza Lacihoz: utcarészletet idéző belső tér, hosszú asztalok (is), amit egy igazi lacikonyha is megirigyelne, vasajtók, romkocsma dizájn, de nekem valahogy mégis sokkal inkább olyan volt az egész, mint egy loftlakás (optikai csalódás?), csak étterem változatban. Mindenesetre tetszett. Nagyon.

Az étlap egyben a tányéralátét is, a menü csak adott napra szól és akkor is csak ebédidőben érvényes, a pincér elmondása szerint vacsorára teljesen más fogások készülnek, menjünk akkor is. Meggyőző.

Egy pillantás a névre is nagyon szimpatikus ételekre és már nem is kérdés, hogy a „3 tetszőleges fogás 2500Ft” csomagot kérjük. Így esett, hogy ketten végigettük az étlapon található ételek olyan 60%-át.

Elsőként gombaleves érkezett fenyőmaggal. Intenzív ízű, de még épp kellemes, selymesen krémes, mindenféle tejszínes mellékíz nélkül.  A fenyőmag apró darabkákban volt fellelhető benne, de annál nagyobb volt a lelkesedés, amikor ráharaptam egyre-egyre. Nagyon el lett találva.

G. nem rendelt levest, kért viszont tökfőzeléket, amit alapjáraton nem szeret, de hát amint ezt már elkönyveltük, jó éttermekben nincs olyan, hogy nem szeretem, mert minden csak az elkészítésen múlik. Így is lett, a tökfőzelék könnyű volt, járt hozzá egy tükörtojás is, ahogy illik, illetve volt benne vékony csíkokra vágott uborka és koktélparadicsom, amitől nagyon üdítő és friss lett íze, a hús hiánya pedig egészen salátás jellegűvé tette.

A következő fogás spenótos tarhonya „kakastaréjjal” azaz kakastaréj formájúra vágott szalonna formájában érkezett, ami kiérdemelte nálam a primus inter pares címet. A tarhonya olyan nagymama módra készült, habár az én nagymamáim soha nem főztek tarhonyát, de ahogy megkóstoltam ez jutott eszembe. A spenót tényleg spenót formájú volt és még szolidan ropogott is, nem volt alaktalanra párolva, a szalonna pedig igazi házi füstölt szalonna, sose ettem jobbat.

Tudom, szörnyű a fotó…

G. második fogása a szerény fasírt tojással névre hallgatott, de ennél sokkal több volt. Csodás, ízletes hús, tojáskrémmel és salátával, ez jobban fedi a valóságot.

Végül úgy alakult, hogy nem tudtam ellenállni a kagyló csábításának, így a desszertet kihagytam, nem mondhatnám, hogy rosszul döntöttem. A kagyló lágyabb ízéhez jól passzoltak a rusztikus kolbászkarikák és nem volt megvetendő a mellé kínált házi kenyér sem. Az, hogy a spenótos tarhonya után ez már kicsit túl sok volt a jóból, egyedül nekem róható fel.

G. visszafogottabb volt nálam és mandarin mousse-t kért, nagy megelégedésére. Erről azt hiszem többet nem is írok, a kép mindent elmond. Na jó, mégis kap egy jelzőt: Isteni.

Az adagok pont ideálisak, a kiszolgálás közvetlen, a hely stílusához illő.

Az ebéd egyetlen gyenge pontja a házi szörp: sajnos erősen túlhígított és túlárazott.

Meg kell említenem még valamit: soha nem hagyok el éttermi helyszínt a mosdó megtekintése nélkül. Érdekel, na. Szeretem a szép mosdókat. Az ételek után általában erre emlékszek legtovább egy étteremből: hogy milyen volt a mosdó hangulata. Nem szeretném a C betűs szót használni, pedig az volt! Szürke alapon fekete ikszek, és csempe alapon piros szívek váltották egymást. Ha nem hagytam volna az asztalon a telefonomat, le is fényképeztem volna.

Köszönjük Laci, visszatérünk. Ha G. megint kivesz egy szabadnapot. Vagy ha ráveszem a kollégáimat, hogy ott ebédeljünk. Vagy ha ráveszek valaki mást. Szóval hamarosan.

 .

 .

*Találós kérdés: hol található az idézett szöveg az étteremben?


2 responses to “Candy, candy I can’t let you go*

A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: