Sárgabarackkrém-leves, a.k.a. hogyan csábítsuk haza a gyereket

3 teljes napon keresztül vártam ezt a levest, másra se gondolva. Anyukám mesélte napi szokásos telefonkonferenciánk (sic!) alkalmával, hogy már nem tudta mit kezdjen a sárgabarackkal, annyi volt a kertben a fán. Főzött már belőle lekvárt, rakott el belőle befőttként, adott a rokonoknak-szomszédoknak és küldött nekem (amiből mellesleg isteni sárgabarackos clafoutit-t sütöttem, ezt majd máskor posztolom, mondjuk holnap) de még mindig rengeteg van. Így kitalálta, hogy készít belőle levest. Krémlevest. Tejszínnel. Hjaajjjj. „Úúúú valami pompás lett, apukád nem győzte dicsérni.” Nem mintha nem dicsérné minden főztjét – valójában okkal – az egekig, de mégis: ettől fogva alig vártam, hogy végre magam mögött hagyjam a budapesti életem (na jó, csak egy hétre) útban haza, a barackleves felé.

Ha nagyon összeszedem magam, akkor fel tudok idézni néhány emlékképet arról az általános iskolai technika óráról, amikor a „tanuljunk főzni” tantervi pont köré szerveződve 13 lány próbált elkészíteni  egy baracklevest egyetlen lábas (vagy helyi szóhasználattal élve: kaszroly) körül szorongva. Az eredmény nem volt valami fényes, erre nagyon tisztán emlékszem: tejjel készült, amit ma már főbenjáró bűnnek mondanék, és elég sós lett, mert a csipet só helyett egy fél kanálnyit zuttyantottunk bele. És még csak nem is krémleves volt, pedig azt imádom. ***lehet, hogy az tulajdonképpen őszibarack volt? ez már nem rémlik. mindegy is***

Szerencsére az a balul sikerült duplaóra nem vette el a barackba, mint levesalapanyagba vetett bizalmamat, úgyhogy nagy lelkesedéssel vártam nyári szabadságom „welcome soup”-ját, ami tényleg, igazán, elmondhatatlanul, leírhatatlanul finom volt.

Megkockáztatom, hogy a kimagvazva, elfelezve lefagyasztott barackkal is közel hasonló hatást lehet elérni. Mondjuk télen. Nyáridézőként.

 

kellbele:

–          fél kiló sárgabarack

–          1 liter víz

–          1 vaníliás pudingpor

–          3 dl tejszín

–          (sok) cukor ízlés szerint (kb. 10-15 dkg)

–          1 rúd fahéj

–          3 szem szegfűszeg

–          3 szem kardamom

A barackot megmosom, kimagvazom, felöntöm vízzel, hozzáadom a cukrot, a fahéjat, a szegfűszeget és a kardamomot, és nagy lángon forradásig főzöm. Forradás után még 10 percig közepes lángon hagyom pötyögni. Aztán kikapcsolom, megvárom, hogy picit hűljön, majd összeturmixolom. Ezt a krémlevestől még jó távol álló pépet célszerű átpasszírozni, hogy egy egészen sima állagú levest kapjunk a végén.

Ha mindezzel megvagyok, visszateszem főni. A pudingport elkeverem a tejszínnel, majd szépen lassan, közben kevergetve-kavargatva hozzáöntöm az összeturmixolt barackhoz. Hagyom, hogy felfőjön, ha szükséges adok még hozzá némi cukrot és tadaaaammm kész is a barackkrémleves.

Ha esetleg úgy éreznénk, hogy túl erőteljes ízű a leves (ez a sárgabarack érettségétől, típusától függően előfordulhat) akkor egy kis plusz tejszínnel lehet lágyítani az ízén.

Szerintem hidegen a legfinomabb.

Tálalás után tehetünk bele cikkekre vágott sárgabarackot, őszibarackot, vagy más gyümölcsöt. Nekem feketeszederrel jött be a legjobban. Most úgyis szezonja van, és gyönyörűeket találtam otthon a kertben:

 


A hozzászólás ingyenes :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: